• Tóth Niki

28 évesen az ultrafutók között

Updated: 4 days ago

Ricsit körülbelül 3 éve ismerem, e rövid idő alatt szinte végig követtem ahogy egy dohányzó nem sportoló fiatalból, ultrafutásokat teljesítő futóvá vált. És még mindig csak 28 éves. Emlékszem amikor elkezdett futogatni, melegítőben, edzőcipőben, mindenféle futófelszerelés nélkül. Abban az időben még dohányzott, nehéz volt elhinni, hogy komoly futó karrierbe akar kezdeni, talán akkor még Ő maga sem hitte el. Ma már, 3 évvel később arról beszélgetünk, hogy az Ultrabalaton 221 km-es távját, amit tavaly párban teljesített, idén egyedül szeretné legyőzni.

Következő interjúm Indruck Richárddal készült.


- Milyen sportmúlttal rendelkezel?


Általános és középiskolás koromban kézilabdáztam, majd elkezdtem dolgozni és emellett már nem tudtam semmiféle sporttal foglalkozni, bár a mozgás hiányzott.

2015-ben volt egy törés az életemben, voltak magánéleti problémáim, szakítottam az akkori menyasszonyommal és édesanyám eközben már súlyos beteg volt. Édesanyám halálával 2016 tavaszán mélypontra és válaszút elé kerültem. Vagy hagyom, hogy a fájdalom és szomorúság tönkre tegyen és lecsússzak vagy összeszedem magam és találok valamit az életben, ami megerősít és tovább lendít a mélyponton. A másodikat választottam és a futás lett a kiút.


- Miért pont a futás?


A barátaim és a nővéreim is ösztönöztek, hogy kezdjek el futni, az talán segíteni fog azt a nehéz helyzetet enyhíteni. Elkezdtem futni, ekkor 25 éves voltam. Minden évben megrendezésre kerül a Tóparti Futóparti a Velencei-tónál, itt élek Gárdonyban, úgyhogy kézen fekvő volt, hogy egy helyi futó eseményen vegyek részt. A táv 28 km. Nem sok időm volt felkészülni, így 45 km össz edzéssel vágtam neki a 28 km-es távnak. Lefutottam, de mondanom sem kell, hogy nem életem futása volt és utána 3 hétig alig bírtam járni, azt gondoltam, hogy soha többet nem fogok futócipőt húzni. Volt is pár hónap kihagyásom, de éreztem, hogy erre nekem szükségem van, így 2016 őszétől elkezdtem rendesen edzeni és 2017-re ki is tűztem magamnak néhány versenyt.

Megfogott a versenyek légköre, hangulata, a futó közösségek. Éreztem, hogy fizikailag és mentálisan is pozitív hatással van rám a mozgás, ezt a barátaimtól jövő visszajelzések is erősítették bennem. Időközben a dohányzásról is leszoktam .

Szerettem volna ha Édesanyám büszke Rám, ez is motiváció volt, érte is csinálom.



- Mikor fogalmazódott meg Benned az ultrafutás gondolata?


2017-ben felkészültem egy félmaratonra, ősszel pedig lefutottam a Budapest Maratont. Ha már ezek megvoltak, egy nagyobb kihívást tűztem ki célul. 2018-ban elindultam egy 6 órás versenyen, Szigetmonostoron. Finoman szólva is, belelöktem magam a mélyvízbe. Előtte összesen 3 maratoni távot futottam, így nem csoda, hogy 43 km után teljesen kimerültem, szakadt az eső, éjszaka volt, fáradt voltam, bármi mást csináltam volna, csak futni ne kelljen többet. Egy rövid mélypont és a segítők unszolására sikerült összeszedni magam, tovább mentem és még 14 km-t tudtam belepréselni a 6 órába, így 57 km-el végeztem.

Többet vártam magamtól, jobb akartam lenni, ekkor kerestelek meg Téged, mint sportcoach és elkezdtem mentálisan is készülni a versenyekre. Bosszúból a gyengén sikerült eredményért még abban az évben futottam egy másik 6 órásat is, itt 63 km-t sikerült teljesítenem, azóta is ez a 6 órás egyéni csúcsom.


- Mi az, ami hajt? Mi a belső motivációd?


Amikor elkezdtem futogatni nem gondoltam, hogy versenyeken induljak vagy akár maratoni távokat fussak, az ultra meg szinte teljesen ismeretlen volt számomra. Ahogy egyre többet edzettem, versenyeken indultam, éreztem, hogy viszonylag kis edzésmunkával, energia befektetéssel teljesíteni tudom a kitűzött távokat. Láttam, hogy a befektetett munka mekkora eredményt hoz, így tudtam, hogy ha ebbe többet és tudatosabban teszek, akkor az még nagyobb eredményt fog hozni. Sokszor nem a fizikai felkészülésen múlt, a testem már rég feladta, de fejből tudtam előre menni. Látom a mentális felkészülés fontosságát és most már többfajta technikát ismerek és alkalmazok, amik segítenek a mélypontokon átlendülni. Nem mással akarok versenyezni, saját magamnál akarok mindig kicsit jobb lenni.


- Mi segít át a mélypontokon?


A vizualizációt használom sokszor, elképzelem milyen érzés lesz célba érni vagy milyen lesz a pálya a következő kanyar után. Amikor testvéremék kísértek, vártam a következő frissítőpontokat, milyen lesz ha oda érek, hogy fogok frissíteni, mit akarok mondani nekik. Az is segít ha kisebb távokat tűzök ki célul vagy csak gondolkodom az élet más dolgain, van hogy itt születik megoldás valamire. Meg kell tanulni elkalandozni a fáradtságról, fájdalomról, kimerülésről, ezáltal túltenni magam rajta.



- Azt lehet mondani, hogy most már tudatos futó vagy. Mivel egészíted ki a futóedzéseidet a maximális teljesítmény eléréséhez?


Nagyon sokat olvasok edzéstervezés, táplálkozás, mentális felkészülés témákban és szakmai kurzusukat hallgatok. A futó edzéshez most kezdtem el edző segítségét igénybe venni, aki segít az edzésterv megírásában és a technikám javításában is. Heti rendszerességgel végzek erőnléti edzést is a futóedzések mellett. A coachingot már korábban említettem, ami a mentális felkészülésben segít. A táplálkozásban már kitapasztaltam, mi az, ami segíti a teljesítményem, főleg a versenyek előtt/alatt figyelek jobban arra mit eszem, viszonylag kevés táplálékkiegészítőt fogyasztok. Folyamatosan figyelem az edzéseimet egy sportóra segítségével, az ebből kinyert adatok is segítenek az edzéstervezés pontosításában.


- Mik a terveid erre az évre?


A karantén helyzet miatt sajnos módosult az eredeti versenynaptáram. Összezsúfolódott két nagy verseny is, így még tudatosabban, átgondoltabban kell készülnöm. Augusztus végén lesz a Korinthosz, 160 km, itt egy célom van, a tavalyi 20 óra 19 perces időmnél jobbat futni. 2 hétre rá lesz Pozsony maraton, ami még kérdőjel, hogy az utazási korlátozások miatt ki tudok-e menni. Október elején pedig az UB, 221 km a Balaton körül egyéniben. Tavaly ezt párban teljesítettük, akkor döntöttem el, hogy idén egyedül vágok neki.



- Fantasztikus eddigi eredmények, remek tervek. Nem tudunk amellett a tény mellett elsiklani, hogy mindezt az ultra futó életkor viszonylatban nagyon fiatalon teszed. Most vagy 28 éves. Mennyire képviselteti magát a Te korosztályod ezeken a futásokon?


Nem nagyon, bár egyre nagyobb divat lett az ultra futás, de azért ezt csak divatból nem lehet lefutni. Kevesen merészkednek egy ekkora felkészülésnek neki állni. Nagyon kevesen vagyunk 30 év alatt. A Korinthosz, 160 km-es versenyen tavaly hárman indultunk a mi korcsoportunkból, ketten fejeztük be, egy fiatal lány feladta. Sikerült a legfiatalabb magyarként célba érnem és ezzel a korcsoportomban az első helyet megszereznem.



- Mi az 5 éves terved?


Fejleszteni magam minden szinten, megmaradni a maraton és az ultra vonalon, eljutni egy Spartathlonra. Minél több versenyen kipróbálni magam, akár terep futóversenyeken is.

Köszönöm szépen a beszélgetést, további szép sikereket kívánok Neked!

#ultrafutás#tothniki#tothniki_sportcoach