• Tóth Niki

eXtremeMan - Nagyatád

Updated: Jul 5


Következő interjúalanyomat csak hallásból, látásból ismertem pár héttel ezelőttig, amikor a riport miatt, amit itt olvashattok, személyesen is találkoztunk.

Első pillanattól kezdve megfogott pozitív kisugárzásával, az élethez való hozzáállásával, értékrendjével és tudatosságával. Manapság ritkán van lehetőség olyan emberekkel találkozni, akik önzetlenül segítenek másokon és saját maguk is kiemelkedő sportteljesítményt nyújtanak. Ismerjétek meg Ti is Janota Zoltánt, „Johnny”-t , aki 16-szoros Ironman, triatlon edző, állóképességi szakértő, a székesfehérvári Family Tree TRIatlon Szabadidős és Sportegyesület edzője és versenyzője.

A számtalan tevékenysége és eredményei közül most legfőképp a júliusban megrendezésre került nagyatádi eXtremManről fogunk beszélgetni, ahol az abszolút 9. helyezést ért el, 9:14:11-es idővel.

- Ha jól tudom, gyerekkorod óta sportolsz. Hogy kezdődött a triatlon iránti érdeklődésed?

Amióta az eszemet tudom, gyerekkorom óta mindig mozogtam, mindig is a ciklikus sportágak érdekeltek, ahol egyénileg ki tudok teljesedni. Gyerekkori képeken is mindig úsztam, kerékpároztam vagy futottam. Ez már nagyjából előkészítette milyen irányba fogok menni. ’92 tavaszán, a matektanárom javaslatára csatlakoztam a helyi triatlon egyesülethez. Nagyatádi vagyok, könnyű volt megfertőződni. Ha Nagyatád nevét megemlíted, mindenkinek a triatlon, az a bizonyos Ironman jut az eszébe. Hamar kiderült, hogy a nyitott gerincem és rövidebb bal lábam miatt, finoman szólva nem vagyok fizikailag túl alkalmas a komoly fizikai terhelésre. De folytattam, mert úgy éreztem, hogy másban nem tudok kiteljesedni, egy hullámhosszon vagyok ezzel a sportággal. Egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy mást kellene választanom. Édesanyám is azt mondta, hogyha szeretem csináljam, csak vigyázzak az egészségemre, ne ragadjon el a becsvágy.

- Kérlek mesélj nekünk az eXtremeManre való felkészülésedről?

’98 óta készülök kifejezetten a hosszú távra, akkor kezdtem el maratonokat is futni, ott mutatkozik meg milyen ember vagy, meg kell ismerned magadat, amivel olyan tudástárad lesz, amit aztán a sportban és a magánéletben is fel tudsz használni. Az egyéni sportban nem tudsz mást hibáztatni, színlelni. Ez nem játék. 2001-ben indultam először az Ironmanen, 2000-ben még nem éreztem késznek magam, megadtam a tiszteletet a sportágnak, akkor indultam amikor teljesen készen álltam rá. Nem sikerült rosszul, de nagyon meghaltam. A célban azt mondtam, jövőre visszajövök. Tudtam mit rontottam el és min kell dolgoznom, hogy jobb legyek. Ez az izgalmas, hogy tökélyre lehet fejleszteni a saját rendszered. Folyamatosan fejlődök, fiatalabb nem leszek, csak okosabban, hatékonyabban csinálom. Tudom, hogy a gyengeségeimet kell keresnem, ez határozza meg főként a fejlesztés irányát és természetesen a sikert is.

Ez egy 24/7-es készülés, lehet enélkül is, de nem érdemes. Nálam ez nem egy divathóbort vagy bakancslista, többet érdemel ez a sport annál. Amennyit beleteszel annyit kapsz vissza, minőségben és mennyiségben is. Minden versenyszezon végén mérlegre teszem, hogy emberileg megérte-e. A helyezés már nem is a legfontosabb, ezt sokan nem értik. Nem szeretem az üres járatokat, nincs olyan, hogy csak legyünk és ne csináljunk semmit. Túl értékes az az idő, amit itt a bolygón töltünk. A sportra, szakmai fejlődésre fűzőm fel a napjaimat és nem érzem azt, hogy bármiről lemaradnék, amire mások azt mondják, hogy nagyon fontos, nem szoktam bulizni, inni. De sokfélét olvasok, fejlesztem azt az egyedi oktatási technikát, amivel és ahogy tanítok. Tudatosan beosztom a napjaimat. Ezen a szinten már nem tudod félvállról venni az idő maximális kihasználást mert az edzések fájdalmas kudarcai egyből észhez térítenek.

Évente 10-12 versenyen veszek részt, ebből az eXtremeMan a leghosszabb júliusban. Év elején a rövid, intenzívebb, 1-2 órás versenyekkel vágok neki a versenyszezonnak, majd csökken az intenzitás, hosszabbak lesznek az edzések, versenyek és az ember agya is átáll, egyre jobban rááll a monotonitásra. Évente 3-4 féltávú Ironman-t csinálok, ezek kicsit pörgősebbek, 4 és fél órás versenyek, itt nem kell annyira körültekintőnek lenni, lehet tombolni. Ez az idei szálkai győzelmemkor is jól jött. Ezeken kívűl 2-3 maratont is futok, hogy a maraton végi fájdalmakat szokjam. Az Ironman a futásnál kezdődik, az utolsó 12 km-nél sok minden eldől.

A táplálkozásra is nagy hangsúlyt fektetek. Ebben sem a reklámot, sem a divatot vagy a trendiséget követem, hanem az észszerűséget, egyéni igényeket. Ha optimálisan akarok teljesíteni és regenerálódni akkor szükséges (azt is mondhatnám, hogy kötelező) táplálékkiegészítők bevitele. Sokat számít a súly is, nem mindegy mekkora is az a bizonyos „hasznos teher”, amit el kell cipelni a verseny alatt, percek múlhatnak rajta. 4 hónapja tértem át (ésszerű keretek közt) a paleo- étrendre, számos pozitív változást tapasztalok magamon ennek köszönhetően. Könnyebben és gyorsabban csökkent a testzsírom, minőségibb az alvásom, jelentősen jobban bírom a hőséget. Édesszájú vagyok, igazából bármit és bármennyit megehetnék edzés előtt és után is, ugyanis egy 6 órás biciklizés alatt 3-4000 kalóriát égetek el minden gond nélkül.

Verseny közben, 3-4 könnyű zabszeletet, géleket, fél banánt, 8-9 gramm sót, kapszulás formában fogyasztok el. Amióta figyelek a sópótlásra a teljesítményem és a regenerációm is sokkal jobb. Meg van határozva milyen időközönként viszem ezeket be és a testem változásai alapján évről évre módosítok, ha kell. Attól, hogy beáll a monotonitás, motorikusság és más dimenzióban érzed magad az adrenalin miatt, attól még a szervezet működik, tudatosan kell bevinni amire szüksége van. Pl: 30 percenként 1 sótabletta, 15 percenként pár korty folyadék, 20 percenként egy harapás az aktuális energia szeletből. Ezt mindenkinek magának kell kitapasztalnia. Verseny után, ami bevált, a mézes tea és száraz pogácsa, utána komplex aminosav keverék és nagy adag kreatin, ez gyorsan tud segíteni, hogy észhez térjek.

- Kedvenc témám a mentális felkészülés. Te hogy állsz ezzel?

A magyar sportolók borzasztóan sok fizikai és lelki szenvedést képesek, kénytelenek elviselni, hogy valamelyest tartsák a lépést a fejlettebb országok versenyzőivel. Test és lélek egy egységet képez, ezt a hazai sportban még mindig nagyon kevesek tartják fontosnak, pedig jóval sikeresebbek lehetnénk, kevesebb lenne a lemorzsolódás és sérült sportoló. Fontos „belső munkát”, elmélyülést végezni és megtanulni kezelni a nehéz pillanatokat, vert helyzetből győztesként kikerülni. Olyan gondolatok, érzelmek merülnek fel az emberben egy-egy ilyen verseny alatt és a felkészülés során is, amit a legtöbb ember egész életében sem tapasztal, nem olvas róla az élet egyéb területén. Ahhoz, hogy tudjam ezeket hova rakni, kellett beszélnem egy sportpszichológussal és megtanulni a már említett fizikai hiányosságaimból adódó hátrányaimat is pozitívummá formálni. Van néhány mantra, amit verseny előtt szoktam mondogatni. Idén, mentálisan sikerült olyan szintre kerülnöm a verseny előtti napokra, hogy a verseny alatt már nem kellett ezeket sem ismételnem. Azt vettem észre, hogy nem érdekel semmi. Sem a zuhogó eső, majd az azt követő párás hőség, sem a szél, sem senki körülöttem. Csak én vagyok és csinálom, mint egy gép 99%-ban. Az 1% csak a valósággal tartott kapcsolat és a külső veszélyek elkerülése miatt szükséges. Ezen a szinten az ilyen hosszú erőpróbákra való fizikai felkészülés már csak kb az 50%-a vagy kevesebb a versenyformának, a többi mentális.

Nem megy ez egyik napról a másikra, ez is a tanulási folyamat része, nagy mértékben (érzelmi) intelligencia és persze helyes önértékelés függvénye is.

Az idei Ironman-en, mikor a versenyen először meghallottam milyen helyen állok, hogy akár top 10-ben végezhetek, kellett egy kis idő, mire felfogtam. Nagyon nagy erőt adott, ami az utolsó 5km-en jól jött az utolsó erőmorzsáimhoz. Talán ez a legnagyobb előnyöm, hogy mentálisan kemény vagyok. Néha kicsit félelmetes tud lenni, hogy bizonyos helyzetekben mennyire tudom uralni a testem és minden idegszálammal a feladatra koncentrálni.

Hasznos, hogyha van lehetőségem megnézni magam versenyfényképen és videón, így a mozgásomból, testtartásomból is sok visszajelzést kapok. Saját magamat tudom most már motiválni kitalálni és újra felépíteni. Ez bizony elég nagy stratégiai előny, de még van benne tartalék. Én nem dolgozom edzővel, vannak szakemberek, akikkel néha tudok konzultálni, de az idei eredményem azért is sokkal többet ér nekem, mert 100%-ban egyedül készültem. Edzőtársaim sincsenek. Azokat a tapasztalatokat, amiket a kudarcokból és sikerekből ilyenkor szerzek, meg tudom osztani a gyerekekkel is a csapatomban.

- Néhány évvel ezelőtt, első civil résztvevőként a Magyar Honvédség „Rohamlövész”- tanfolyamán is kipróbálhattad magad, a képességeid. Az amerikai Ranger -tanfolyam mintájára épülő hazai katonai kiképzésről milyen tapasztalatokkal tértél haza?

Nem kivételeztek velem… Ott tapasztaltam meg, hogy a 24 órás nyomás, ami rájuk van kényszerítve, az egy más fajta stressz, de kíváncsi voltam, hogyan bírom azt a kihívást. Napi max 3 órát aludtunk, 1 hét alatt 5kg-ot fogytam. Sokat tanultam és meg is rogytam a végére. Olyan katonák is kihullottak előttem, akik azelőtt már több háborús missziót is megjártak. Az ott átéltek is megerősítettek, azóta még jobban el tudom viselni, kezelni a fájdalmat minden szinten, ha szükséges. Egy hétköznapi embernek fogalma sincs a mai eltunyult, egyre sunyibb és önző módon az individumot előtérbe toló világban, hogy mit is jelent csapatban egymásért dolgozni, mi az önbecsülés, mi az alázat, tisztelet vagy a végtelen hit. Ezek nincsenek tanítva. Nem elszívni kell egymás energiáit, mert soha nem lehet tudni mikor lesz fordítva a helyzet.

- Székesfehérváron vezeted a Family Tree - TRIatlon és Szabadidős Sportegyesületet, itt a versenyzés mellett edzőként is dolgozol. Mi a célod ezzel az egyesülettel?


Fontosnak tartom, hogy minél több különböző korú embert elérjünk és bent tartsunk a sport világában. Székesfehérvár érezhetően élsport orientált város, nehéz rászoktatni az embereket arra, hogy kezdetben ne a versenyeredmény legyen a legfontosabb, hanem hogy a heti 2-3-4 órát aktívan töltsék el. Az egyesület neve is arra utal, hogy itt az egész család együtt edzhet. Az a hivatásom, hogy minőségi élethez, az élethosszig tartó sport élményéhez segítsem az embereket. Nem látványos, nem lehet belőle meggazdagodni, de ez a legnagyobb érték, legkifizetődőbb beruházás és erre szerencsére egyre többen jönnek rá. Ezért is imádom a munkám, mert egyedi módon megváltoztathatom az emberek életét. Nagy felelősség, de az egyes embereknél elért, aprónak tűnő, de sokszor katarzis szerű siker és élmény, kézzel fogható és egy életen át tart. Ha úszást oktatok egy felnőttnél, aki 40 évig semmit nem csinált, majd elkezd 3-4 hosszt teljesíteni, akkor tudom, hogy oda értünk, ahova kell és ez egy hatalmas motiváció nekem, sokat jelent. Nagyon szeretek emberekkel foglalkozni, együtt dolgozni, de akárkit már nem vállalok. Most nyáron gyerekeknek triatlon tábort is szerveztünk. Az egyes napi élményekről órákat tudnék mesélni. Sok mindenre megtanítanak a kicsik, segítenek, hogy a világra minden reggel rácsodálkozzunk.

Sem a családi és anyagi hátterem, sem az egyesületünknek várostól jövő támogatása közel nem ideális, de teszem, tesszük a dolgunk. Nem azért vagyok sikeres a sport több területén mert mindent mindig alám tesznek. Mindenért megküzdöttem, amit elértem. Bár akkor lenne az igazi, hogyha ez a siker egy közös erőfeszítés eredménye lenne, mert akkor több emberrel lehetne megosztani. A munkámban fontos háttér az itthoni és külföldi szakmai partnerek töretlen bizalma, erkölcsi támogatása.

- Mi a következő nagy terved?

Tavaly megnyertem a Wink Nagyatád Maratont. Nyereményként indulási lehetőséget kaptam a világ legnagyobb ( több mint 150.000 induló ) futóversenyére, a Xiamen Marathonra. A csapatom által szervezett Fehérvári Újévi Frissítő Futás után gyakorlatilag rohanok a reptérre. Ez lesz az első komoly kihívás amire készülök, ami már közel sem csak a sportról, rólam, a csapatomról, vagy Székesfehérvárról fog szólni. Hanem az értékekről, amiket magyarként képviselek. Mondhatnám, hogy ez a legjobb országimázs, hiszen a protokoll-rendezvényeken vagy az utca emberével, sportolókkal beszélgetve, ők döntik el, hogy te, mint magyar, milyen is vagy. Nem a reklámok és nem is mások véleménye.


Gratulálok a sikereidhez, a kitartásodhoz! Egy nagyon szép gondolatoddal szeretnék zárni.

"A szeretet és az idő nagyon fontos. Lehet csinálni valamit, de ha nincs benne szív, szeretet, akkor az erőfeszítésed értékét veszti."

#FamilyTreeTRIatlon #triatlon #tothniki #sportcoaching #eXtremeMan