• Tóth Niki

Spartan Race


Mindig érdeklődéssel hallgattam TRX órákon a többiek beszámolóit a Spartan Race versenyekről. Nem sokat tudtam erről a sportágról, csak azt hogy nagyon kemény és embert próbáló. Egy-egy verseny után kék-zöld foltokkal tértek vissza az indulók és lelkesen mesélték, hogy hány akadályt kellett leküzdeniük, homokzsákokat cipeltek, falakon át ugráltak, sárban kúsztak-másztak, közben hegyre fel, hegyről le futottak, mindezt időre. Őszintén szólva, nem győztek meg, nem rohantam egyből a következő versenyre jelentkezni, viszont nagyon tiszteltem őket tejesítményükért.

Ispán Erika, tavaly indult el élete első Spartan Race versenyén open kategóriában, idén pedig már hazánkat képviselte a franciaországi Morzinban megrendezésre került Spartan Race Európa-bajnokságon.

- Mikor kezdtél el sportolni?

Fiatal korom óta sportoltam, csak nem versenyszerűen. Budafokon nőttem fel, ott kajakozni jártam, korán kiderült, hogy az nem az én sportom. A kajakozás mellett kiegészítő edzésként futottunk is, a futás mindig is jól ment, már akkor is nagyon szerettem. Később csoportos órákra és konditerembe jártam, tornáztam.

- Hogy találtál rá a Spartan versenyekre?

2016 óta tartok TRX edzéseket Velencén, ahol kialakult egy jó csapat akikkel együtt kitaláltuk, hogy buliból nevezzünk egy Spartan Race-re. Ez a tavalyi kazincbarcikai verseny volt.17-en indultunk a TRX-es csapatból és mind a 17-en be is fejeztük a versenyt, nagyon nagy élmény volt, büszke voltam a teljesítményekre. Voltak, akik már akkor azt mondták, hogy köszönik szépen, jó volt kipróbálni magukat, de ez nem nekik való, viszont többen azóta is rendszeresen járunk versenyekre.

- Te hogy élted meg az első megmérettetést?

Nagyon tetszett. Tudtam, hogy ez lesz az én sportom, itt érzem magam otthon. Ez tulajdonképpen egy futóverseny és én szeretek futni. Viszont amíg a futóversenyek kiszámíthatóak, itt minden kiszámíthatatlan. Nincsenek pontos távok, nem tudni előre, hogy milyen akadályok lesznek, nem tudni, hogy milyen terepen lesz és ez teszi izgalmassá, mindig van meglepetés. Már itt, Kazincbarcikán kitaláltam, hogy megcsinálom a Trifectát, akkor még open kategóriában. Az open kategóriában lehet segíteni egymásnak. Idén már Age groupban indultam, itt már tilos segíteni egymást, ez az igazi megmérettetés.

- Hogyan kvalifikáltál az EB-re?

Elindultam a várgesztesi versenyen , a 40-49 age groupban. Az első 10 helyezett kvalifikációt nyer az EB-re, elsőként értem célba. Az Amerikában megrendezésre kerülő VB-re is megszereztem a kvalifikációt, de idén arra nem fogok kimenni. Mindig örülök, ha a magyarok között első helyezést érek el, mert a jelenlegi korcsoportomban 48 évesen versenyzek 40 évesekkel is . Ez egy nagyon erős korcsoport. Két év múlva tervem a VB, amikor már bekerülök az 50+ csoportba.

- Miből áll a felkészülésed?

Sokat futok, főleg terepen, hegyen, mert szintkülönbség biztosan van minden versenyen, tehát ez elengedhetetlen. Heti 6 napot edzek. Naponta egy edzést megcsinálok a saját csoportos edzésemen, ezek főleg saját testsúlyos edzések. Heti kétszer futok, hétvégén hosszabbat, 16-20 km hegyi futás. Érden van egy gyakorló pálya, az akadályokra ott készülök, a technikát ott tanulom.

- Mennyire tartod fontosnak a táplálkozást?

Keveset tudtam a sporttáplálkozásról, de egyre inkább látom mennyire fontos szerepe van a jobb teljesítmény elérése érdekében. Edzések után fehérjét iszom, rendszeresen szedek vitaminokat, porcképzőt. Még mindig hiányosak az ismereteim, folyamatosan tapasztalom ki, hogy mi a jó a szervezetemnek.

- Milyen érzés volt az EB-n versenyezni?

Nagyon izgalmas. 30 akadály volt, kb 24 km-en keresztül, és nagyon nagy szintkülönbségek. Hegyen felfutással kezdtünk. Sokszor olyan meredek volt a hegy ( szeretik sípályákon rendezni ezeket a versenyeket ) hogy lefele már csak fenéken csúszva tudtam jönni. Nekem viszonylag könnyen mentek a saját testsúlyt tartó akadályok. Nehézség volt, amikor súlyt kellett cipelni, húzni.

5 és fél óra lett az időm.

A végére elkészültem az energiámmal. Egy zabszelet volt nálam, de nem ettem meg, úgy éreztem mennem kell, nincs időm megállni. A versenyen vannak frissítő állomások, ahol csak vizet adnak, ezeken a helyeken körülbelül fél liter vizet ittam az egész verseny alatt. Annyira dolgozott az adrenalin, hogy nem éreztem mire van szüksége a szervezetemnek. Ennek az lett az eredménye, hogy a célban nagyon rosszul lettem. Gyorsan ennem kellett, amitől rendbe jöttem, de ezt leszámítva szívesen gondolok vissza a versenyre.

- Mi segít túllendülni a mélypontokon?

Nem szoktam megállni, ezt fejben kell eldönteni. Az egyik versenyen például az adott nagy löketet, hogy sokan ledobták a homokzsákokat és leültek pihenni. Csak az járt a fejemben, hogy ha ők megállnak, akkor én időt nyerek, nem állhatok meg és csak mentem, mentem.

- Ezek szerint fejben erős vagy . Edzed magad mentálisan is?

Nem adtam fel még soha. Segít ha olyanokra gondolok, akik embert próbáló versenyeken teljesítettek. Lubics Szilvi könyve szokott az eszembe jutni ( Lubics Szilvia magyar amatőr hosszútávfutó és ultramaratonista, az Ultrabalaton és a Spartathlon többszörös győztese ). Aztán eszembe jutnak még további spartathlon teljesítők, akik 20, 30 vagy akár ennél hosszabb időn keresztül is futnak. Az én 5 és fél órában érzett fájdalmam meg se közelítheti azt amit ők éreznek ott. Másokból merítek erőt! Nálam olyan nincs hogy nem. Múlt héten futás közben történt valami a bokámmal, alig bírtam ráállni, fél napig jegeltem és csak arra gondoltam, hogy nekem edzenem kell, másnap úgy keltem fel, hogy semmi bajom nem volt.

Hidd el nagyon sokaknak a Te teljesítményed a motiváló. 5 és fél óra is hosszú idő és nem csak futsz, hanem akadályokon keresztül kell a kilométereket legyőznöd.

- Melyik a kedvenc akadályod?

Hát lehet, hogy olyan nincs is :-) . Talán a fal. Eleinte nem tudtam vele mit kezdeni, mégse normális egy falnak neki rohanni!? Le kellett győznöm magamban a félelmet, azóta át tudok rajta menni, ezáltal meg is szerettem.

- Melyik a legnehezebb akadály számodra?

A dárda dobás, az valahogy nem megy, még egyszer sem állt bele a dárda a bálába úgy hogy 3mp-ig ott is maradt volna. Gyakorolom sokat, de egyenlőre még nincs sikerélményem benne.

- Mik a következő versenyek , amiket tervezel?

Egy terep futóverseny, Nadap-Pákozd-Sukoró, 22km, itt van helyben, ezért erre elmegyek.

Utána Spartan Race, majd Várgesztesen megint egy terep futóverseny, a terepet gyakorolni kell.

Szeptember 2.-án , Szlovákiában még egy Spartan Race, középtáv.

- Mi a tanácsod azoknak, akik most akarják elkezdeni a Spartan versenyzést?

Ha versenynek fogja fel valaki, akkor fusson sokat, elvégre ez egy futóverseny akadályokkal. Az akadályokon szerzett tapasztalat is fontos, alkalomról alkalomra rutinosabb lesz az ember.

Ha csak bulinak fogja fel valaki, akkor annak véleményem szerint nincs sportértéke , azt felkészülés nélkül is meg lehet csinálni.

GRATULÁLUNK!

#tothniki #ispanerika #sportcoaching #velenceito #spartanrace