• Tóth Niki

20 év kihagyás után az evezős Masters Világbajnokság dobogóján

Egy számomra nagyon kedves sportág, az evezés, egyik képviselőjével beszélgettem. Kapócs Anikó 20 évnyi kihagyás után 2018-ban újra hajóba szállt, és elindult a tavaly Velencén megrendezésre került, Masters Evezős Világbajnokságon, ahol több számban is helyezést ért el. 

Anikó sportolói és edzői oldalról is tapasztalt a versenyzésben. A beszélgetés nagyon sok emléket idézett fel bennem, a néhány éves versenyzői pályafutásom alatt Anikó volt az edzőm, így egy kicsit nosztalgiáztunk is.  


- Mióta sportolsz? 

13 évesen kezdtem evezni, a Velencei-tavi Vízisport Iskolánál ( VVSI ) Agárdon. A nővérem ide járt evezni, az Ő és barátnői unszolására kezdtem el én is lejárni edzésekre. Itt bekerültem egy csodálatos világba, ahol minden megvolt, a közösség , a barátok, a jó hangulat. Magába szívott az evezés szeretete, a víz, a természet közelsége. 

- A versenyzésből edzősködés lett. Ez hogy kezdődött?

Amikor 1993-ban bejelentettem, hogy abbahagyom a versenyszerű evezést, Csankó Tibi bácsi az akkori edzőm volt az, aki maga mellé hívott edzőnek a VVSI-be. Ő a fiúkat edzette, én a lányokat. Ez az időszak nekem nagyon jó lehetőséget biztosított az aktív sportéletből áttérni a „munka világába”. Így dolgoztunk együtt 5-6 éven keresztül. 1999-ben abbahagytam az edzősködést és elkezdtem a saját vállalkozásomat.


- Ezután majdnem 20 évig nem volt része az életednek az evezés. Hogy történt a visszatérés? 

A munka világa magába szippantott és a család, a gyermeknevelés mellett már nem is jutott eszembe az evezés mindaddig, amíg körülbelül 3 évvel ezelőtt meg nem tudtam, hogy 2019-ben Velencén rendezik meg a Masters Evezős Világbajnokságot. Már akkor erős vágyat éreztem arra, hogy elinduljak a  szülőfalumban, saját sportomban megrendezendő világversenyen. Nem volt egyszerű a felkészülés, de összeszedtem magam és elkezdtem edzeni. Volt célom és sikerült megoldani, hogy ott legyek. A sport mindig is jelen volt az életemben, jártam futni, biciklizni, úszni, és akkor  elkezdtem evezés specifikusan is edzeni. Vettem egy evezős ergométert, mellyel a vízi edzéseket tudtam otthon, télen is helyettesíteni. Tavasztól vízi edzésre jártam, amikor csak tudtam, volt, hogy reggel 6-kor már vizen voltunk az edzőtársaimmal. Össze kellett tudni egyeztetni a csapattársak napirendjével is az edzéseket.

A másik dolog, ami ismét összehozott az evezéssel, hogy 2 éve elkezdtem a Testnevelési Egyetemen az evezős szakedzői képzést. 


- Mi a célod ezzel a képzéssel? 

Egyelőre úgy érzem, hogy csak szerettem volna ismereteket gyűjteni. Véletlenül jött, meghallottam, hogy indul ez a képzés , több mint 10 éve nem volt evezős szakedző képzés és én régóta szeretnék diplomát szerezni. Olyan tantárgyakat tanulok, mint élettan, pszichológia, sportpedagógia, biokémia, biomechanika, filozófia, szociológia, amik a szakmámhoz is sokat tesznek hozzá. Jelenleg kineziológusként és mozgásterapeutaként dolgozom. Azzal egy időben, hogy 2018 elején elkezdtem készülni a felvételire, a lányom elkezdett evezni. Neki van edzője, nem hiszem, hogy jót tenne a kapcsolatunknak, ha én lennék az edzője, viszont így jobban oda tudok figyelni rá, megértem mit miért csinálnak. Újra rálátásom lett az azóta rengeteget fejlődött evezős sportra, ami sokat változott minden szinten, technikailag, mozgásilag. Lányom nagyon szereti az evezést , talán jobban imádja mint annak idején én és sikeres is benne.


- Mesélj egy kicsit a VB-ről. Milyen érzés volt újra versenyezni? 


Szenzációs élmény volt számomra az egész. Az első versenyszámom után csak annyit kérdeztem magamtól, hogy miért nem csináltam ezt eddig is? Nem gondoltam volna, hogy nekem ennyire hiányzik az evezés, mindaddig a pillanatig, amíg újra hajóba nem szálltam. 

A evezés specifikus felkészülés bő egy év volt. Az állóképességi edzések nagy részét szárazföldön végeztük. Hajó hiány miatt viszonylag keveset tudtunk vízen készülni, körülbelül 600 km-t eveztünk a verseny előtt, ezt is a verseny előtti 2-3 hónapban.

- Milyen számokban indultál és milyen eredményekkel?


D kategóriában indultam, mely az 50 - 55 évesek versenyét jelenti.  A versenyszámaim, egypár evezős - 2. hely, kétpár evezős- 4. hely,  mix kétpár evezős ( egy férfi, egy nő ) - 1. hely, női négypár evezős 4. hely , mix négypár evezős 1. hely , női nyolcas 4. hely. A verseny koronája a mix számok voltak, amikben két első helyezést is elértünk a VVSI színeiben.  Éreztük, hogy nagyon jól megy, nagyon jó időket húztunk már edzéseken is és sikerült győztesként célba érnünk.  Valamint a verseny utolsó futamaként egy hajóban ülhettem a 26 évvel korábban az Olimpián együtt evező csapattársammal, Punk Edittel, akivel 4 éven keresztül eveztünk egy hajóban. Így három arany éremmel zárult számomra ez a Világbajnokság.


- Gratulálok, nagyon szép eredmények! A fizikai edzésen túl mi segített még ennek az eredménynek az elérésében?


Felnőtt versenyző koromban, a válogatott csapatban egy sportpszichológus segített nekünk a versenyekre való mentális felkészülésben, aki megtanította az imaginációs technikát és az autogén tréninget. Ez úgy történt, hogy a versenyek előtt mindig elképzeltem, láttam magam előtt az egész pályát, tudtam milyen érzéseim lesznek, milyenek lesznek a körülmények, minden apró részletet többször lejátszottam a fejemben. Elképzeltem, ahogy húzom a csapásokat a megfelelő tempóval, éreztem, hogy van erőm, bírni fogom és a végéig tudom fokozni. A pár perces meditáció alatt teljesen átéltem a verseny minden pillanatát. A döbbenetes az volt benne, hogy amikor elindult a verseny, pont az játszódott le, amit én elképzeltem. Akkor még én sem gondoltam volna, de ilyen erős tud lenni a mentális munka. Az imaginációt azóta is, ha szükségem van rá alkalmazom az élet minden területén. 

Amikor elkezdtem a felkészülést a velencei VB-re , akkor elkezdtem beültetni a fejembe, hogy meg akarom mutatni mit tudok, a legjobbat akarom húzni a versenyen, amire így 52 évesen képes vagyok. Minden nap a gondolataimban volt a verseny, ez építette és segítette a felkészülést. 


- Edzőként alkalmaztál mentális technikákat a versenyzőkkel?


Emlékszem, megpróbáltam megtanítani nektek az autogén tréninget, de sajnos nem tudtuk olyan hatékonysággal beépíteni az edzésetekbe. Régen a legnagyobb hangsúly a fizikai felkészülésen, az edzésen volt, kis tini lányként a fecsegés, kacarászás, a fiúk nagyobb figyelmet vittek el nálatok mentális szinten. :-) 

A mentális felkészülés onnan indul el szerintem , amikor már komolyabban sportol valaki, amikor válogatott kerettag lesz. A serdülő- és ifi korosztályban annyit adhatunk, hogy megszerettessük a sportot, átadjuk a sport szeretetét. Ha lesz 1-2 tehetség, akkor az plusz bónusz a sportágnak. 

Nem az a legfontosabb, hogy élsportolókat neveljünk, fontosabb az egészségmegőrzés, a sportra, egészséges életmódra való nevelés.  Az edző személyisége adhat a legtöbbet egy kezdő gyermek csapatnak, mindig az edző miatt marad egy gyermek a sportban. Az edző olyan mint egy tanár, pótanya, pótapa. 

Az evezés korban elhúzódó sportág, a csúcsforma 22-25 évesen kezdődhet és még 35-40 évesen is kiváló eredmények születhetnek, én ebben az időszakban látom nagyobb szerepét egy sportpszichológusnak.

De természetesen adódhatnak problémák egy sportolónál, akár él- vagy hobbi sportolóról van szó. Lehetnek félelmei sérüléstől, terhelés elviselésétől, formaidőzítéstől, ellenféltől, kudarctól, melyek orvoslásához mindenképpen  szükség van egy szakemberre. Ha valaki nem tudja a céljait elérni, akkor érdemes megkeresni az akadályokat, amik nem engedik az oda vezető utat. Külső segítséggel, megfelelő módszerrel lehetőség nyílik ennek  kezelésére, megoldására.


- Milyen terveid vannak a jövőre nézve versenyzés terén és edzősködés terén? 


A sportolás az életem része, úgy érzem nem tudom feladni, amíg élek sportolni fogok akármilyen szinten is. Jó látni, hogy egyre több idős ember jár túrázni, sétálni, biciklizni, én is hasonlóan fogok tenni. Ezt saját egészségem megőrzése szempontjából is fontosnak tartom és mi , akik felnőttként, sportolunk , mi mutathatunk példát a gyermekeinknek is. 

A kialakult járványügyi helyzet miatt az idei versenyszezon kicsit felborult. A fő versenyünk, a Masters Világbajnokság, Linzben lett volna, de ezt törölték, jövőre fogják megrendezni. Július végén Szegeden lesz az Országos Bajnokság, amin csapattársaimmal együtt indulunk. Ezen a versenyen igyekszünk a tőlünk telhető legjobb eredményességgel helyt állni, képviselve ezzel a Velencei-tavi Vízisport Iskolát, és természetesen készülünk a következő évadra.

A szakedzői diplomával nincsenek különösebb céljaim, ha edző szeretnék lenni, azt most is megtehetném a középfokú edzői papirokkal.

Úgy gondolom más az utam, szeretem a szakmámat, melyben kineziológusként, de az edzői tudásomat is felhasználva támogathatom a sportolók felkészülését.


Köszönöm szépen a beszélgetést! Sikeres Masters éveket kívánok. 


#evezés#rowing#EvezősMastersVilágbajnokság#KapócsAnikó#tothniki#tothniki_sportcoach